2023. november 17-19. között tartotta Tisztújító Közgyűlését a Nemzetközi Egyetemi Sportszövetség (FISU). A 38. közgyűlés tagsága Genfben végrehajtó bizottsági tagnak választotta Ancic-Valkai Ágnest, korábbi világ -és Európa-bajnok vízilabdázót, a Magyar Egyetemi – Főiskolai Sportszövetség nemzetközi igazgatóját, így 20 év után újra van magyar képviselő a nemzetközi szövetség legfontosabb szervezetében.
A 15 fős bizottságba összesen 5 európai képviselő került be, és négy olyan ország – köztük Magyarország – akik az előző ciklusban nem rendelkeztek képviselettel a Bizottságban.
Ennek apropójából készítettünk Ancic-Valkai Ágnessel interjút.
Szabó-Ambrus Anita (SzAA): Milyen munkát kellett ahhoz végezni az elmúlt négy évben, hogy ez az eredmény megszülethessen?
Ancic-Valkai Ágnes (AVÁ): Először is magas színvonalú, minőségi munkát. Ezen kívül követni kellett a világban és Európában végbemenő folyamatokat és eseményeket. Amikor például az EUSA törölte a 2020-ban Örményországban esedékes tisztújító közgyűlését, akkor egyből jeleztem a kollégáimnak, hogy meg kellene próbálni beugrósként megrendezni az eseményt. Komoly ambícióink voltak az EUSA-ban is, így kapóra jött, hogy hazai környezetben, a COVID-tól sújtott akkori helyzetben egy tökéletes és a körülményekhez képest nagy létszámú és szabad eseményt szerveztünk. Ennek megszervezésében főszerepet vállaltam, melyet az esemény végén az EUSA vezetősége is méltó módon elismert. Itt – azon kívül, hogy elértük célunkat és Rakaczki Zoltán bekerült az EUSA végrehajtó bizottságába – én magam is letettem a névjegyem a nemzetközi egyetemi sportban. Az egész időszak alatt próbáltam aktívan részt vállalni a rám bízott nemzetközi projektekben is, valamint minden eseményt és történést kihasználtam/kihasználtunk, hogy bevonjunk fontos nemzetközi szereplőket. Ez azért volt nagy dolog, mert a 4 évből 2 évet a COVID által limitált világban éltünk. Amikor viszont lehetővé váltak a személyes találkozások, kapcsolatfelvételek, akkor készen álltunk arra, hogy a két év alatt leginkább online csatornákon elvégzett munkát személyesen is megerősítsük. Nagyon fontos állomás volt a csengtui csapatvezetői találkozó, valamint a 2 évvel elhalasztott Egyetemi Világjátékok, ahol rengeteget tudtam/tudtunk dolgozni a siker érdekében.
SzAA: Mi volt a legnehezebb része a munkának?
AVÁ: Erre nem szakmailag, inkább érzelmileg válaszolnék. Amióta férjhez mentem és gyermekeim születtek, mindig minden körülmények között a család volt nekem a legfontosabb. Rendkívül nehéz volt úgy manőverezni, hogy elegendő munkát tegyek bele a törekvésekbe, úgy, hogy a családi egység ne sérüljön. Bevallom, ez nem volt könnyű, főleg akkor, amikor újra lehetővé vált az utazás és bizony gyakran fel kellett ülni a repülőre. Ezt a részét mindig nagyon nehezen viselem, nagyon nem szeretek tőlük távol lenni.
SzAA: Ott voltál az előző választáson, akkor még csak megfigyelőként? Mit láttál, mi volt a tapasztalatod? Tudtál abból építkezni a választási kampányodban?
AVÁ: A négy évvel ezelőtti választás volt az első igazi élményem a FISU-val kapcsolatban. Ott szinte minden arc új volt, rengeteg embernek mutattak be a néhány nap alatt. Arra a választásra teljesen más koncepcióval érkeztünk, ráadásul én akkoriban még egyáltalán nem ismertem a nemzetközi egyetemi sport erőviszonyait. Ami viszont akkoriban is már tisztán látszott, hogy nagyon fontos az ország teljesítménye, hozzáadott értéke és betöltött szerepe a nemzetközi egyetemi sportban, de mégis a személyes kapcsolatok, valamint a kulcsfigurák támogatásának megszerzése a legfontosabb tényező a választásokon.
SzAA: Kicsit fura kérdés lehet, de szerinted miért téged jelölt a MEFS és támogatott, hogy elérd ezt a pozíciót?
AVÁ: MEFS nemzetközi kapcsolatok igazgatójaként, valamint a FISU-ban betöltött pozíciómnak köszönhetően az elmúlt 4 évben szoros és aktív kapcsolatom lett a FISU iroda munkatársaival, valamint a FISU akkor még csak megbízott elnökével Leonz Eder-rel, akivel számos feladat miatt kerültem kapcsolatba, többször volt alkalmunk Magyarországra meghívni őt és úgy gondolom, hogy minden alkalommal pozitív benyomást tettem rá a személyiségem és a munkám által. Ezenkívül napjainkban nagyon fontos a női esélyegyenlőség kérdése is, a FISU is komoly erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy javuljon a vezetőségben (is) a nemek aránya. Ez is egy olyan tényező, mely a jelölésemet jelentősen indokolta. Ami ehhez még ugyancsak nagyon sokat hozzátett, az az élsportolói múltam, a nemzetközi szinten elismert és komoly sportkarrierem, a tény, hogy kétszeres olimpikon vagyok. A FISU-ban alapvetően nincs sok hozzám hasonló sportmúlttal rendelkező tag, így ez a tény is sokat segített abban, hogy komoly támogatottságom legyen. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy a magyar egyetemi sport tradíciói, elért eredményeink, elődeink munkássága, valamint a személyemhez köthető pozitívumok együtt kellettek a végső sikerhez.
SzAA: Milyen sport és diplomáciai tapasztalataid voltak, esetleg egyetemi sport kötődésed, amit a munkád során be fogsz tudni építeni a mindennapokba?
AVÁ: Az élsportban eltöltött 20 év megtanított a könnyebb kapcsolatfelvételre. Nagyon szerettem sportolóként új ismeretségeket kötni, barátokat szerezni, mert a sport tényleg egy olyan közös nyelv a nemzetek között, mely segít a legtöbb kulturális különbség kiegyenlítésében. A tény, hogy csaknem 10 évet éltem külföldön különböző országokban segített abban, hogy sokféle nemzet nyelvén értsek, és itt nem csak magát a beszélt nyelvet értem, hanem rengeteg viselkedésformát. A sport nyitottá tett, tudom, mikor van szükség komolyságra és mikor fér bele egy-egy poén, vicc a társalgásba. A külföldi kollégák szeretnek a sportélményeimről is hallani, mindig eggyel feljebb kerülök a tekintélyt illetően, amikor kiderül, hogy olimpikon vagyok. Ez a tény még ebben a közegben is különlegesség.
Az egyetemi sporthoz egy másik okból kifolyólag is kötődöm, mert a női vízilabda akadémiámat Gödöllőn a MATE-GEAC sportegyesülettel karöltve építgetem, így büszkén képviseljük a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemet Magyarország-szerte az országos bajnokságokon. Megnyugtató érzés, hogy egy Egyetem áll mögöttünk és amikor a lányaink a pályaválasztáshoz közelednek majd, nem kell egyesületet váltaniuk, mert az egyetemi egyesületben folytathatják majd a sportkarrierjüket, akár a legmagasabb szinten is. Egyébként az a tény, hogy több szálon is kapcsolatban vagyok az egyetemi sporttal, nagyobb rálátást biztosít a rendszerre, szélesíti a látókörömet és színesebbé teszi a gondolkodásmódomat.
SzAA: Milyen feladatok fognak rád várni az elkövetkezendő négy évben ezzel kapcsolatban?
AVÁ: A legfontosabb feladatomnak azt tekintem, hogy a nemzetközi egyetemi sportban olyan irányok, olyan törekvések jussanak érvényre, melyek a magyar érdekeket szolgálják. Nagykövetként leszek jelen a FISU-ban, a magyar egyetemi sport nagyköveteként, mely komoly felelősség. Szükség lesz emiatt arra, hogy mindig naprakész legyek a hazai viszonyokat illetően és a magyar kollégáimat is első kézből segítsem információval a FISU-ban zajló folyamatokról, változásokról és lehetőségekről.
SzAA: Hogy tudsz, tudsz-e majd segíteni a magyar egyetemi sportnak ebből a pozícióból?
AVÁ: Azáltal, hogy a Nemzetközi Egyetemi Sportszövetség legfőbb döntéshozó testületének tagja lettem, nem csak alakítója lehetek a döntéshozatalnak és véleményt fogalmazhatok meg a testületben, de sokkal gyorsabban tudunk itthon reagálni majd az előkészítés alatt álló döntési folyamatokra is. Olyan stádiumban juthatunk információhoz esetleges eseményszervezésekkel vagy bármely más fontos dologgal kapcsolatban, amikor esetleg a megszokott kommunikációs csatornákon keresztül erre még nem lenne lehetőség.
SzAA: A FISU alapítói között volt Magyarország, a Magyar Egyetemi – Főiskolai Sportszövetség. Eddig a FISU-ban milyen pozíciókban kik voltak magyarok?
AVÁ: A FISU 74 éves történetében eddig összesen ketten jutottak a Végrehajtó Bizottsági pozícióig: Petrich Géza 1965-1967 között, majd Dr. Frenkl Róbert 1987 és 2003 között volt tagja a FISU vezetőségének. Általában jelen voltunk a FISU valamely bizottságában, pl. Dr. Földesiné Szabó Gyöngyi 1996-20015 között az Oktatási Bizottságban tevékenykedett tagként, az Ellenőrző Bizottság is több magyar taggal dolgozott az évek során, Csurka Gergely lévén volt jelenlétünk a FISU Média Bizottságában, valamint számos sportág hazai szakembere technikai delegáltként szolgált a FISU világversenyein, ilyen volt pl. Szántó Éva az evezésben, valamint Móra Anikó a súlyemelésben, aki még jelenleg is ebben a pozícióban dolgozik.
SzAA: Az egyetemi sport egyik legnagyobb multisport eseményének ad otthont jövőre otthont Magyarország, az Európai Egyetemi Játékoknak, amit az Európai Egyetemi Sportszövetséggel karöltve szervezünk meg. FISU-sként milyen szerepet látsz magadnak az EEJ 2024 kapcsán, aminek szervezőbizottsági tagja vagy?
AVÁ: Az elmúlt években az Operatív Szervező Bizottság tagjaként része voltam az előkészítő szervezési feladatoknak. A Játékok közeledtével kialakulnak a tényleges szervezési feladatkörök, az ahhoz kapcsolódó személyek és úgy általában az egész eseményt megvalósító szervezeti rendszer. A FISU elnökségének tagjaként rendkívül fontosnak érzem, hogy Magyarország, Debrecen és Miskolc egy zökkenőmentes, magas színvonalú sporteseményt szervezzen, mert rengeteg sportoló, sportvezető viszi majd az esemény hírét, remélhetőleg minél kedvezőbbet. Amiben mindenképpen tudom segíteni az eseményt, az a nemzetközi sportdiplomáciai jelenlét, mely nagyon fontos annak érdekében, hogy az európai egyetemi sportesemények is felkerüljenek a nemzetközi sportesemények térképére és méltó presztízsértékkel bírjanak, akár szervezői, akár résztvevői vagy akár sportdiplomáciai szemszögből is.
